Te újrakezdenéd, ha tehetnéd?

A múlt héten megosztottam egy képet a facebook oldalunkon.

 

A kérdés a következő: Te melyiket választanád?

 

Piros kapszula: 10 éves korodban újrakezded az életedet, minden mostani tudásoddal.

Kék kapszula: 45 éves leszel, 50 millió dollárral a bankban.

 

Ez a gondolat azóta nem hagyott nyugodni.

 

Olyan sokan választanák a piros kapszulát, hiszen gondoljunk bele: van lehetőségünk újrakezdeni az életünket, kijavítani a hibákat, ha voltak (és kinek nincsenek), ráadásul kihagyhatjuk a pelenkás a korszakot, az ovis délutáni alvást és az alsós osztályokat. (Pedig de menő csodagyerekek lennénk, ha 10 hónaposan már tudnánk írni :D)

 

És mennyi, de mennyi lehetőség: időben befektetni a cégekbe, lottónyereményeket elhappolni stb.

 

De én egyből arra gondoltam, hogy ha a piros kapszulát venném be, akkor mennyi lenne az esélyem, hogy úgy alakuljon az életem, hogy ugyanezek a gyerekeim szülessenek és, hogy a férjemet megismerjem?

 

Nulla. Akárhogy is próbálkoznék, annyira megváltozna az életem, hogy nem tudnék ugyanolyan helyzeteket teremteni, hogy pont úgy nézzünk egymásra, pont akkor és a gyerekekről már ne is beszéljünk…

 

Megérné?

 

Annyira furcsa nekem, hogy a legtöbb ember tényleg ennyire elégedetlen a mostani életével, hogy nem lenne neki elég az ötven millió dollár? Persze megértem azokat, akik nem családosak vagy nincsenek gyerekeik.

 

 

De mi a garancia arra, hogy ha a piros kapszulát veszik be, minden csapásra jobbá válik?

 

Tegyük fel, visszarepülök 10 éves koromba, ami nálam 1986. Hogyan győzzem meg a szüleimet a következő években, hogy most vegyenek fel hitelt és Magyarországról, akkor éppen Veszprémből, fektessenek be a Google-ba, Amazonba, Applebe stb. Azt hihetnék, hogy megőrültem.

 

Vagy esetleg memorizálnék pár nyerőszámot és tegyük fel, hogy nem felejtem el.

 

Ha 18 éves korom előtt játszom, akkor az ugye illegális. Ráadásul ki mondja, hogy  a szüleim nem tapsolnák el az egészet, mire nagykorú leszek? (bocs, anyu 🙂 )

 

Vagy ha később játszom, akkor se biztos, hogy nem leszek szegényebb pár év múlva, mint most vagyok. Ne feledjük, hogy a lottónyertesek nagy része így jár. Persze a kapszula bevétele előtt megfogadom, hogy „de én aztán nem leszek olyan hülye, hogy elköltsem a pénzt” vagy valami hasonló, de honnan tudhatnám, hogy nem fogok annyira megváltozni, hogy mégis megtegyem?

 

Arról nem beszélve, hogy ha 10 évesen kellene a mostani eszemmel kellene újrakezdenem, akkor hol maradnának a kiskamaszos évek? A gondolatok, az álmok? Te el tudnád képzelni, hogy 5. osztályosként újra beülnél az iskolapadba, minden napra készülnél (vagy épp letojnád, mert tudnád, hogy az iskola ebben az esetben nem tényező, elég átbukdácsolni azon a 4 éven), plusz még a lehetséges bizniszeken is gondolkodni? 😀

 

 

Vagy tegyük fel, hogy készülsz egy adott 3-4 milliárdos lottónyereményre….aztán mégsem azokat a számokat húzzák! Mert pl. mégsem annyira véletlenszerűek a számok. Hogy éreznéd magad?

 

Szóval ezeken gondolkodtam a napokban néha. Hogy az biztos, hogy én a kéket választanám. Ki mondta, hogy most kell bevennem? Ráérnék 4 év múlva, amikor 45 éves leszek és akkor nem vesztettem volna egy napot se az életemből.

Az is eszembe jutott, hogy ráérnék 90 évesen bevenni (feltéve, hogy akkor még élek) és akkor nyerek újabb 45 évet. De ki tudja, hogy akkor, ismerve a jövőt megtenném-e, például ha tudnám, hogy valamelyik szerettem hamarabb megy el, mint én, át akarnám-e élni újra a veszteséget.

 

Egy szó, mint száz: én megelégednék az 50 millióval 45 éves koromban.

 

Te ezt hogy látod? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

 

Úgy érzed, hogy hasznos volt a bejegyzés? Köszönöm ha megosztod és nyomsz egy tetszik gombot is vagy itt, vagy a facebook oldalunkra!