Lia

Albérlet idegen városban

Lia vagyok, 31 éves feleség, két szőrös gyerekkel (értsd macska 😀 ). 18 évesen költöztem össze a párommal, egy szinte üres albérletbe, egy idegen városban 100 kilométerre minden rokonomtól. Mindezt úgy, hogy amíg otthon laktam, egy gazszálat sem kellett keresztbe tennem, az étel csak úgy az asztalon termett, a szennyes ruhák egyszer csak visszakerültek a szekrényembe, tisztán, illatosan, összehajtogatva, a szőnyeg pedig bizonyos időközönként varázslatos módon öntisztult! Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy az új lakhelyem nem rendelkezik ilyen misztikus erőkkel!

 

Nagyon örültem volna akkoriban egy útmutatónak, ami segít, hogy hogyan is kell elindulni a Nagybetűs Életben.

 

Hogyan lehet stresszmentesen háztartást vezetni, mikor az ember lánya nem akar rögtön konyhatündérré avanzsálni, és kirázza a hideg a gondolattól, hogy a főzés-takarítás-mosás szentháromság tegye ki a mindennapjait. Hiszen épphogy kiszabadult a szülői felügyelet alól, saját maga oszthatja be végre a pénzét és az idejét, végre annyit bulizhat amennyit csak akar…

 

Buli az albérletben

 

Persze ennek már több mint 10 éve, azóta szenvedélyemmé vált a logikus háztartásvezetés, a spórolás, az okos kis trükkök. Akkoriban viszont rengeteg új kihívással kellett szembenéznem: Mit tudnék enni, ami nem dobozban, készen érkezik a házhoz? Mit érdemes megvenni? Milyen konyhafelszerelésre és takarítószerekre van szükségem? Hogyan tudnék minél gyorsabban túl lenni a takarításon?

Sok-sok praktika, amire magamnak kellett rájönnöm, mindent a saját káromon kellett megtanulnom, ráadásul mindez beletelt jó pár évbe. Ebben szeretnék most segíteni, hogy másoknak ez ne teljen ennyi időbe!