Ezeket a dolgokat tanítottam meg az iskolát kezdő kisfiamnak

Beni már a második hetét tolja iskolában. És még lelkes 🙂

Remélem ez így is marad. Már nagyon várta. Mondjuk az is vicces volt, hogy amennyire nem szeretett oviba járni, mikor meghallotta augusztus elején, hogy „Holnap mész utoljára oviba”, rábeszélt minket, hogy had menjen még 2 hetet 😀

 

Azt gondolnánk, hogy a harmadik gyerek iskolakezdése már nem ad okot különösebb izgalmakra, de éppen az ellenkezője lett igaz nálunk.

 

Rolikánál (középsőnk) nem izgultunk, azt hittük minden rendben lesz, azt hittük, hogy aranyosak a tanító nénik, aztán egy év után döbbentünk rá, hogy mégsem. Ezért most idejében próbáltunk felkészülni és felkészíteni Benit a változásra

 

Mert az oviból az iskolába menni egy nagyon nagy változás a gyerekek számára.

 

A legnehezebb része az volt, hogy ne adjuk át neki a félelmeinket – amik David (21) idejében egyáltalán nem voltak bennünk –, hogy ne riasszuk el, és ne gondolja azt, hogy bármitől is félnie kellene az iskola miatt.

 

Egy-két alapvető dolgot megtanultunk a nyáron:

 

1. Ceruzát hegyezni.

 

 

Van egy nagy halom maradék ceruzánk, amit itthon használnak a gyerekek. Fogtuk és az egészet kihegyeztük közösen. Voltak köztük vastagok és vékonyak, valamint olyanok is, amiknek folyton beletörik a hegye. Mert azt is meg kell tanulniuk, hogy mikor kell feladni, hogy mikor “romlik el egy ceruza” – a rossz minőségűek között van, amit elég leejteni és megtörik benne a grafit, akkor aztán hiába is próbáljuk kifaragni.

Meg kellett azt is tanulni, hogy hogyan kell kipiszkálni a beletört ceruzahegyet a faragóból, egy másik ceruza vagy toll segítségével. Azt is, hogy ha túlfaragják az egyik felét, akkor hogyan lehet korrigálni (nem körbefaragni, hanem kivenni és újra visszatenni azt a felét).

Gyakoroltuk később azt is, hogy hogyan kell kiüríteni a zárt faragót anélkül, hogy szétszóródjon a tartalma. Mindezt játékosan persze.

 

2. Milyen sorrendben egye meg a dolgokat az uzsonnás dobozból

 

Ez fontos. Nálunk egyik gyerek sem evett tízórait – uzsonnát a suliban. Minden tiszteletem, hogy próbálják egészségesebben megoldani manapság, de az oviban is mindig hazahoztuk a végén az egyébként finom teljes kiőrlésű zsemlét, valamilyen kencével, amit egyikük sem szeret. Meg a margarin brrrr. A kefir-kifli kombó sem nyerő náluk.

 

Így marad az otthonról csomagolt uzsonna, néha 1-1 meglepivel. Persze arra is figyelek, ha a suliban kakaóscsiga vagy bukta a tízórai, akkor ő se érezze magát rosszul, és ilyenkor sütök előző nap ugyanolyat.

Viszont fontos, hogy először mindig a szendvics + zöldségek, sajt stb. fogyjon el. Elmagyaráztam, hogy miért figyeljen erre, és Beni megértette. Ő az a fajta kisgyerek, akinél a poroszos szigor kontra produktív, de ha elmondjuk a dolgok miértjét, akkor meggyőzhető érvekkel és „szót fogad”.

 

 

3. Együtt megjelöltük a cuccait és gyakoroltuk, hogy hogyan figyeljen rájuk, miből hány van stb.

 

Sajnos Rolikánál többször előfordult, hogy a padszomszédja egyszerűen besöpörte a táskájába, tolltartójába az ő tanszereit is és állandóan pótolni kellett a ceruzákat, színeseket, pálcikákat, zsírkrétákat, korongokat, játékpénzeket stb.

Egyszerűen meg kell tanulniuk odafigyelni a környezetükre és tárgyaikra, akkor is, ha csak elsősök.

 

 

4. A temperára visszacsavarni a kupakot.

 

Na ez az, ami a leginkább idegesített a nagyobbaknál: minden évben új temperát venni, ami az iskolatáskán kívül szinte az egyik legdrágább cucc az egész tanévben, mert háromszori használat után, középen jól megnyomva, mint egy fogkrémes tubus, rosszul visszacsavarozott tetővel, szépen kiszáradva érkezett vissza az év végén a rajz dobozban.

 

Úgyhogy Benivel ezt is gyakoroltuk 😀

 

 

5. Igyon eleget.

 

Az egyik legfontosabb dolog, mert ha nem elég hidratált, akkor nem tud odafigyelni, ami már így is elég nehéz, az oviból frissen érkező gyerekeknek, hiszen nincsenek hozzászokva, hogy 45 percen keresztül koncentráljanak valamire.

 

 

6. Merjen kimenni a WC-re

 

Bizony, ez sok kisgyereknek probléma, akiknek aztán felnőttkorukban is mumus lesz, ha idegen helyen kell elvégezni kisebb – nagyobb dolgokat. Azt is elmondtuk, hogy ahogy az oviban is voltak „hülyegyerekek” akik a WC-ben randalíroztak és riogatták a kicsiket, itt is előfordulhat, de akkor szóljon egyből a tanító néniknek.

 

7. Köszönni!

 

Amikor megérkezik és amikor elmegy, csak úgy, mint az oviban, menjen oda a tanító nénikhez és köszönjön el. Pont.

 

Egyébként a településen, ahol lakunk, a legtöbb gyerek különösen jól nevelt ebből a szempontból. Mikor kísérem a kisfiamat a suliba, olyan gyerekek is rám köszönnek, akiket soha az életemben nem láttam 😀

 

 

Az oviban az volt a szokás, hogy mikor megérkeztek vagy hazamentek, oda kellett menni az óvónénihez, kezet fogni vele, természetesen a szemébe nézni és így köszönni: „Csókolom óvónéni, sziasztok gyerekek”. Ha pedig a zárós csoport pont a németes volt, akkor hozzá kellett tenni, hogy „auf Wiedersehen”.

 

Beni persze továbbfejlesztette, ha éppen nem volt más gyerek már, mert ő volt az utolsó, akkor így köszönt el:

„Csókolom óvónéni, nincsenek gyerekek” 😀

 

8. Csak lazán!

 

Ez volt az egyik leglényegesebb tanácsunk. Ő elég érzékeny kis lélek, aki hajlamos megsértődni, haragszomrád, „miért mondja, hogy nem a barátom többé” vagy teljesen magába zárkózik, ha megszidják, pláne, ha igazságtalanul (az oviban volt egy rossz évünk egy igazi boszorkány új óvónénivel, csoportot is váltottunk).

 

Elmagyaráztuk, hogy nem gond, ha rászólnak a tanító nénik, nem azért teszik, hogy bántsák, csak figyelmeztetik, és emiatt nem kell magát rosszul éreznie. Lehet, hogy feketepontot is kap majd később, de ezt se vegye magára 😀 Ez nem a világ vége 🙂

 

Ha valamelyik gyerek nem bánik vele szépen, akkor ahelyett, hogy egyből megorrolna rá, próbálja vele megbeszélni a dolgot. Mondja neki, hogy ez nem helyes, de ne sértődjön meg egyből, ne dühödjön fel (könnyű méregbe hozni őt, főleg, ahogy említettem az igazságtalansággal). Ha nem sikerül szép szóval megoldani, akkor próbáljon meg nem törődni az illetővel, lépjen hátra, ha pedig ha már olyan a helyzet, akkor szóljon a tanító néniknek, de ne menjen bele játszmákba, amiből úgyse tud jól kijönni.

 

Furcsa lehet ezt olvasni egy 7 éves gyerek kapcsán, de Beninek elég érett a gondolkodása bizonyos szempontból, és hiszem ezt, hogy ilyen technikákat már egészen kis kortól meg lehet tanítani nekik, főleg, ha mi is megpróbálunk EMK technikát alkalmazni a velük való kommunikációban.

 

Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) egy amerikai pszichológus által kifejlesztett módszer, amelynek célja, hogy az emberek nagyobb együttérzéssel és kevesebb félreértéssel kommunikáljanak egymással.

 

Szóval a lényeg, hogy ne szorongjon, érezze magát jól az új közegben!

 

 

Most egyébként úgy érzem, hogy szerencsések is vagyunk, mert 2 tündéri tanító nénink lett, akik nagy szeretettel fogadták a kis elsősöket.

Nektek vannak hasonló dolgok, amikkel felkészítettétek a gyerekeket az iskolára?

 

Ha pedig nagyobbak a gyerekek, akkor kiderítettétek már, hogy milyen a tanulási stílusuk?

 

Érdemes megcsinálni a tesztet a cikk végén!

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.

Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!