Köztük a csemeténket. Akárhány éves is legyen 😀

Én égetnivalóan rendetlen voltam kamaszkoromban.

 

Emlékszem, anyukám mindig mondta, hogy el nem tudja képzelni, hogy milyen lesz majd, ha egyedül élek, milyen koszban fogom tengetni a mindennapjaimat (látva, hogy több hónapos almacsutkák is fellelhetőek voltak itt-ott a káoszban).

 

Erre mindig azt válaszoltam, hogy majd a sajátomban! Na majd akkor! És így is lett.

 

Persze az egyéb háztartási tevékenységekben részt kellett vennem gyerekkoromban is, mint a mosogatás, a lakás egyéb részeinek a porszívózása stb. Csak a szobámhoz nem fűlt a fogam. Szegény anyukám, mennyire kétségbe lehetett esve!

 

Hát most aztán visszakaphatnám – gondoljátok – hiszen 3 fiúval (korábban Daviddel együtt, aki egyetemre ment tavaly ősszel, 4-gyel) élek együtt. Ám ex-anyósom miatt megfogadtam, hogy én aztán nem leszek egy Mama Hotel gondnoka, takarítónője, szakácsnője stb.

 

forrás: youtube

 

Ezért aztán a fiúkat már kiskoruktól arra kapacitáltam, hogy részt vegyenek a házimunkákban – a szobájukat is beleértve. Bár ebben némi rugalmasságot mutatok, látva a saját előéletemet, mégsem várhatom el tőlük, hogy totál pedánsan rendben tartsák a saját szobájukat, de azért nem hagyom őket eljutni az én régi szintemre 😀

 

De kitakarítani sem vagyok hajlandó helyettük, na arra meg pláne nem, hogy egyedül húzzam az igát a háztartási munkák terén, mert én vagyok az egyedüli nőnemű lény a családban. Így, ahogy már írtam, a fiúknak is részt kell venniük az otthoni „munkákban”.

 

De persze a szigor semmit nem számít ebben az esetben.

 

Próbálkoztam ezzel is, sőt igen, bevallom a hang megemelése (finoman fogalmazva) sem maradhatott el bizonyos esetekben, mikor már a tűréshatáraimat feszegették.

 

via GIPHY

 

Idővel rájöttem, hogy a humor sokkal célravezetőbb.

 

Egy bizonyos szobalány elkezdett üzeneteket hagyni, hogy „kérném a ruhákat a szennyes tartóba dobni” vagy éppen, hogy „a szerződésem nem szól az ágy alatti porcicák megszelídítésére”. Volt amikor bejött, mert egyszer csak azt hallja az ember, hogy megy a kuncogás, aztán meg a rendrakás zörejei szűrődnek ki a szobából, de persze ezek az üzenetek sem voltak mindig hatásosak, bezzeg mikor a szobalány végleg felmondott! (Írásban, ahogy kell. Vagy sztrájkot hirdetett)

 

De ami a legjobb a legvégső esetben, mikor benyújtotta a számlát!

 

Tételesen leírva, piaci áron, hogy mi mennyi. Zsebpénz? Hahaha

 

Hát bizony az nem elég, még külön munkákat is el kell vállalnia a gyereknek, hogy ki tudja egyenlíteni! Ez elég lényegre törő üzenet volt, hamar eljutott a mondanivalója az érintettekhez. Jobbnak látta mindenki nem ujjat húzni azzal a bizonyos felmondott szobalánnyal.

 

Bármilyen formában is próbálod elérni, hogy a család többi tagja beszálljon az otthoni teendőkbe, a lényeg a következetesség. Ha egy minimálisan is „gyengének tűnsz”, akkor már ki is tör a forradalom vagy éppen semmibe vesznek. Ha tudják, hogy nem tartod be a beígért szankciókat vagy nem lesz következménye, akkor tojnak a fejedre. Ilyenek vagyunk mi emberek, nem?

 

Direkt nem írtam, hogy segítsenek.

 

Erről már írtam. Ez nem a TE (NŐ) dolgod, hanem mindenkié.

A férjemmel egy csapat vagyunk

 

Üljetek le, és beszéljétek át, hogy kinek mi a dolga. Nálunk a középsőm (R., 13 éves) megkapta D. régi nagy szobáját. Ezzel együtt a jogot arra, hogy ő tartsa rendben, kitakarítsa bizonyos időközönként (nem szólok bele, hogy mikor és hogyan) és a szennyes tartóját.

 

Igen, mostantól neki kell rendben tartania a ruháit!

 

Úristen, egy rabszolga hajcsár anya!!!! – már hallom is a felhördülést. Szó sincs róla. Nem feltétlenül kell egyedül mosnia MINDIG.

 

Viszont neki kell észrevennie, ha már nincs több alsógatyája vagy zoknija. Vagy éppen nadrágja. Ő értse meg, hogy jobb, ha nem dobál mindent szanaszét, amik aztán a szennyesek között landolnak, mert akkor annál több melója lesz, ha tiszta ruhát akar magának.

 

Van még kb. 7 éve itthon, ez idő alatt talán megérti

 

Nálatok hány szennyes tartó van? És segít valaki a mosásban?

 

A többi házimunkát is felosztjuk.

 

Persze figyelembe vesszük, hogy mi az, amit valaki semmiféleképpen nem szeretne megcsinálni, például a klotyót kizárólag én takarítom (köszi, nekem nincs választási lehetőségem). Az életkoruk is számít, illetve a heti tevékenységek sora is. Például nálunk kizárólag ők takarítják a fürdőszobai csapot és a kádat. Hogy motiváltabbak legyenek, gyakran hívunk vendégeket, akiket ők is szeretnek.

 

Aztán vannak olyan feladatok is, amiket nem muszáj megcsinálni, viszont ha nem pakolják el az elmosogatottakat, akkor nem tudok mosogatni, de akkor főzni sem, hideg ételnek való meg ójajj éppen nincs a hűtőben 😀 Vacsora tájt villámgyorsan felgyorsul a házimanók gépezete általában.

 

Vagy ha valamilyen programot szervezünk és nem tudunk elindulni, ha…

 

Vagy ha nekem kell letörölni azt a port, akkor bizony olyan béna vagyok, hogy mindig kirántom véletlenül a wifi áramzsinórját és ÓRÁKIG nem tudom visszadugni, akárhogyan is próbálkozom…

 

Mindezt persze tényleg ne dühből, hanem humorral fűszerezve!

 

Valahogyan csak megértik a gyerekek (és a férjek) is, hogy EZ ÍGY TERMÉSZETES. Nem pedig az, hogy rendetlenség van és senki rá sem bagózik, mert majd csak eltűnik valahogyan. Vagy ha ott van, az sem baj. De, baj. Mert a végén, ha anya sem pakol el, előbb- utóbb idáig juthatnánk:

 

Persze a gyűjtögetés az egy mentális betegség, de ha tényleg senki nem pakol soha el, akkor is ez lenne a vége, nem? A kép forrása: https://50bold.com/

 

De anya nem bírja nézni, elpakolja.

 

A többiek ezt pedig pontosan tudják. Ezért érdemes a gyerekeket minél kisebb korban hozzászoktatni ahhoz, hogy ez mindenki dolga. Ha meg már nagyobbak, jöhet a szobalány 😀 Esküszöm beválik! Főleg, ha tényleg nem dühből csinálod, hanem egyfajta sztoikus nyugalommal, némi Mona Lisás mosollyal a szád sarkában. Ami akkor is marad, amikor megpróbálnak megtörni. Mert igen, a teljes arzenált be fogják vetni ellened. De fontos, hogy ne lássák rajtad, ha kiakadsz!

 

Fő a nyugalom! 😀 Csak semmi érzelemnyilvánítás a legnagyobb viharok közepette sem! Forrás: photofunky.net

 

Ha kitartasz, előbb-utóbb feladják (tapasztalat) és onnantól kezdve rájönnek, hogy veled (vagy a szobalánnyal) nem jó packázni, akkor belenyugszanak, és nincs több cirkusz. Ha meg igen, akkor megint mehet a számla.

Vannak hasonló vicces és hatékony megoldásaid a problémára? Írd meg kommentben itt vagy  a facebook oldalunkon, ahol sok praktikát és a Nagybetűs Élet egyéb szegmenseit is megosztjuk veled!