Ez a mallorcai briós, vagyis az ensaimadas tényleg annyira finom, hogy ha egyszer beleharapsz, tátva marad a szád! Mint ahogy mindenkié, akivel valaha megkóstoltattam ezt a péksüteményt.
A recept Limarától van, aki Yade receptjét dolgozta át, aki pedig itt találta>>. Limara kicsit megvariálta az eredeti mennyiségeket, de ez nem tett neki rosszat, sőt.
Én az ő receptúráját használom, de tervezem, hogy az eredetit is kipróbálom egyszer, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyiben lesz más a briós, ha többször is kelesztem hosszú időn át.
Ez egy időigényes süti, úgyhogy ne álljatok neki, ha csak 1-2 órátok van.
Én egyszer elkövettem azt a hibát, hogy siettettem, és bár így is finom lett, de messze nem közelítette meg azt az élményt, mint máskor.
A varázslat a légiességében rejlik, mikor beleharapsz, meglepődsz, hogy hogyan lehet ilyen puha?
Hozzávalók:
- ½ kg szobahőmérsékletű liszt
- Egy csipet só
- 1 egész tojás + 1 sárgája (a fehérjét dobozba teszem és megy a fagyasztóba, aztán mindig teszek hozzá 1-1-et, a tetején írom a rovátkákat, és ha összejön 6 db, akkor jöhet a Rákóczi túrós!). A dagasztás előtt legalább 1 órával már vedd ki a hűtőből!
- 3 evőkanál olaj
- ~ 2,3 dl tej (szobahőmérsékletű, a pontos mennyiség nagyban függ a liszt minőségétől)
- 70 gramm kristálycukor
- 25 gramm friss élesztő vagy 1 zacskó instant
A töltelék:
- kb. 10 dkg puha vaj vagy margarin (igen, azzal is finom, sőt az eredeti receptben zsír van!)
- fahéjas porcukor (több, mint gondolnád 😀 )
Így készül a spanyol briós:
Az élesztőt 1 dl tejben felfuttatom (ha friss, a szárított élesztőt csak úgy beleszórom a lisztbe). A lisztet átszitálom, hozzáteszem a csipet sót, majd készítek egy mélyedést a közepébe, ebbe ütöm bele a tojást + 1 tojássárgáját.
Beleteszem a cukrot és hozzáöntöm az élesztős tejet, illetve a maradék tejet, de nem egyszerre, hanem fokozatosan adagolva. Először kanállal keverem (az ujjainkkal is lehet, de én nem szeretem, ha annyira ragacsosak lesznek már az elején). Ha már összeállt kicsit a tészta, illetve az élesztőt bevonta már a liszt, akkor hozzáteszem kanalanként az olajat. (Azért nem hamarabb, mert akkor az olaj bevonná a lisztet és nem tudna olyan hatékonyan dolgozni benne a glutén)
Utána elkezdem a tésztát dagasztani.
Figyelem, ez nem gyúrás! A dagasztásnak az a célja, hogy a tésztába minél több levegő kerüljön, ami az élesztővel együtt lazítja azt, és addig végezzük, amíg “hólyagos” nem lesz a tészta. Akkor lesz „készen”, ha már kezd elválni a kezünktől és az edény falától.
Hogyan kell dagasztani?
Le lehet ezt egyáltalán írni?
Próbáljuk meg: szóval miután összeállt a tészta, a kapott ”golyót” egy picit ellapítod, és a hozzád távolabb eső részét a közepébe hajtod és belenyomod, majd fordítasz rajta egy negyed fordulatot az óra járásával megegyezően, és megint behajtod, aztán megint fordítasz egyet, és így tovább.
De úgy is csinálhatod, hogy ha összeállt a tészta, akkor kiteszed egy gyúródeszkára, és utána a tenyereddel elnyomod a deszkán magadtól (bal kezeddel enyhén jobbra), utána az ujjaiddal visszahúzod, utána a másik kezeddel a másik irányba (jobb kezeddel enyhén balra), és az ujjaiddal megint visszahúzod.
Fontos, hogy erővel csináld, ne csak simogasd a tésztát!
Lehet dagasztani fakanállal is. A tészta alá teszed a fakanalat, felfelé húzod, azaz megemeled a tésztát, közben forgatod a tálat, amíg teljesen sima gombócot nem kapsz.
Kb. 10-15 percre van szükség, hogy szépen ki legyen dolgozva a tészta. Persze használhatod a robotgép dagasztókarját is erre a célra, akkor fele annyi idő elég.
Ez egy lágyabb tészta, ne aggódj, ha az elején ragacsosnak tűnik, még csak véletlenül se adjál hozzá plusz lisztet!
- Ha szép sima már a gombóc felülete, akkor tedd kelesztő tálba (vagy egy nagyobb edénybe)
- és takard le egy konyharuhával, ha nincs a tálnak fedele. Egyébként háztartási boltokban pár száz forintért már lehet venni kelesztő tálat, én javaslom, hogy legyen otthon, mert másra is lehet használni és könnyen megy benne a tésztagyúrás is.
Hagyd a duplájára kelni. De tényleg. Ne siettesd!
Ne tedd túl meleg helyre, mert „megfő” a tészta, megerjed az élesztő. Várd ki, amíg tényleg magától megkel (ez lehet akár 2 óra is hűvösebb időben), ne tedd radiátorra stb. Közben gondolj arra, hogy az eredeti receptben kétszer kelesztik 13-14 órákat, így ez az 1-2 óra igazán semmiség.
- Ha kész, akkor kilisztezem a gyúródeszkát, ráborítom a tésztát és porciózom.
Limara 10 darabra vágja, de nekem eddig mindig csak 9 lett belőle 😀 Egyenként lemérem és 105 grammos darabokra vágom, majd gombócokat formázok belőlük, és letakarom őket 15 percre, hogy ismét megnyúljanak a sikérszálak, mert így könnyebb nyújtani őket.
Ha sietsz és megpróbálod pihentetés nélkül, akkor szenvedni fogsz és a végén időben ugyanott leszel.
- Ha letelt az idő, akkor fogsz egy gombóckát és szépen nagyjából 20×30 centis téglalapokat nyújtasz belőle. Minél vékonyabbra nyújtod, annál könnyedebb lesz a briósod, úgyhogy ne légy lusta!
Igen, ez a része idegölő ( mertidőigényes) és ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy de miért???? Miért álltam neki ismét?? 😀 De a végeredmény mindenért kárpótol.
- Ha teheted, ilyenkor kérj segítséget, pl. a gyerekeket is bevetheted: amint kinyújtottad a téglalapot, meg kell kenni puha vajjal (vagy más zsiradékkal, de ne olajjal), és meg kell szórni fahéjas porcukorral.
Érdemes kitapasztalni, hogy mennyi az elég, mert ha kevés, az sem jó, de ha túl sok, az sem, mert akkor ki fog folyni belőle és karamellakérget kap az alja, meg a tepsi is. (Egyszer lusta voltam porcukrot darálni és kristálycukrot használtam, akkor is ez lett a vége)
Ez a “karamellás” spanyolbriós, ami tévedésből lett ilyen. Ez sem volt rossz, csak kicsit más 😀
- Ha készen van a cukrozás is, akkor szépen óvatosan fel kell tekerni a téglalapokat, de nem túl szorosan, majd félretenni.
- Ha készen van 5 darab, akkor elkezdjük feltekerni.
- Kicsit lehet húzni még a tésztakígyókon, mintha egy nejlonharisnyát akarnánk meghúzni.
A tekerést így csináld:
Ha jobb kezes vagy, akkor bal kézzel fogd meg az egyik végét, tedd a sütőpapírral kibélelt tepsire, kicsit emeld és a jobb kezeddel kezdd el körbetekerni. Ha kész, akkor a végét lapítsd le, és dugd be a csiga alá.
Én a tetejét is kicsit vissza szoktam dugni, hogy ne emelkedjen olyan nagyon ki.
Azért “pöttyös” picit a felszíne, mert nem vagyok túl akkurátus a szórásban és mindig félremegy egy pici, ami a következő briós nyújtásakor belekerül a tésztájába 😀
Egy tepsire csak maximum 5 brióst tegyél, mert nagyon meg fognak nőni.
- Takard le egy tiszta konyharuhával, és keleszd újra kb. 30-45 percig. Ha hideg van, még tovább. Ezt a fázist se siettesd!
a sütőpapírt se tépem szépen, micsoda hanyagság! 😀 😀
- Közben nekiláthatsz a másik 5 darabnak, vagy négynek, mint én, és közben gyújtsd be a sütőt 180 fokra.
- Ha letelt az újabb fél óra (vagy több), akkor egyszerűen dugd be a sütőbe a tepsit, amin a briósok csücsülnek. Kb. 20 perc alatt (de lehet, hogy kevesebb) megsülnek, és a legnehezebb rész következik:
Várni kell vele kicsit, amíg kihűl 😀 De legalábbis annyira lehűl, hogy ne égesse meg a nyelvedet és ne fájjon utána a poci 😀
Tényleg nehéz kivárni, mert annyira finom az illata!
A maradék fahéjas porcukorral szórd meg és készülj fel egy egetrengető élményre, amikor beleharapsz!
Mivel ennyi macerával jár az elkészítése, így én általában beosztom: a felét egyből elteszem a fagyasztóba egy másik alkalomra. Akkor aztán este kiveszem és reggel a mikróban 15 másodpercig melegítjük és frissen megszórjuk porcukorral. Olyan, mintha friss lenne!
A spanyol briós reggelire is nagyon finom, akár fagyasztás után is!
Nem ámítalak azzal, hogy egyszerű ez a recept.
Igazából nem bonyolult, de tényleg időigényes és macerás a nyújtás-tekerés (mert sokáig tart), de megéri!
Próbáljátok ki! Jó étvágyat!
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.
Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!
Legutóbbi hozzászólások