Igazából egy másik cikkben kezdtem el az evés témáról írni, de úgy gondoltam, hogy ez egy összetettebb dolog annál, hogy csak úgy megemlítsem egy fűszerekről szóló bejegyzésben.

Például te biztos vagy benne, hogy nem eszel túl sokat?

Mert bizonyára már te is voltál úgy, hogy étkezés után kellemetlenül érezted magad, mikor annyira tele vagy, hogy szinte mozdulni sincs kedved. Addig ettél, amíg volt előtted étel. Már csak a szemed kívánta, de nem hagytad ott a tányéron a maradékot.

 

Én erre azt szoktam mondani, hogy jajj, túlettem magam. De a túlevés, mint étkezési rendellenesség azért más.

 

Mi az a túlevés?

 

A bulimiához és az anorexiához hasonlóan, kontroll nélküli falásrohamok. Éreztél már olyat, hogy egyáltalán nem voltál éhes, de mégis magadba tömted azt a csokit, aztán meg megkívántál egy chipset, azt is megetted, de utána megint édesnek kell jönnie…Pedig nem is vagy éhes! De mégis úgy érzed, hogy nem bírod ki, be kell falnod. Utána meg jön az önostorozás és a bűntudat.

 

Szerintem ilyen szinte mindenkivel megesett már egyszer-egyszer.

 

Most nem arról szeretnék írni, ha valaki ezzel a rendellenességgel küzd napi szinten, mert nem vagyok pszichológus.

Ennek a cikknek a témája, hogy túl sokat eszünk. Igen, szinte mindenki. Kutatások igazolják, hogy 50%-kal nagyobbak az általunk elfogyasztott adagok, mint 20 évvel ezelőtt voltak!

 

Te megfelelő mennyiséget eszel?

 

Akkor kelsz fel az asztaltól, ha teljesen jóllakottnak érzed magad, és alapvetően gyorsan eszel? Akkor bizony valószínűleg több ételt fogyasztasz, mint amennyire szükséged lenne. Mert az agyunk csak 15-20 perc után észleli a jóllakottság érzését, ezt tudtad?

 

Hallottatok már a feneketlen tányér effektusról?

 

Brian Wansink étkezéspszichológus, a Cornell Egyetem professzora és a Mindless Eating című könyv szerzője jó néhány kísérlettel bizonyítja, hogy nincs logikai összefüggés éhségérzetünk és az elfogyasztott étel mennyisége között.

 

Brian Wansink (a kép forrása: YouBeauty.com)

 

Az egyik kísérletében paradicsomlevest szolgáltak fel, különböző méretű tányérokban. Az emberek egy csoportjának egy jól álcázott csövön keresztül folyamatosan újratöltötték a levest.

A végeredmény azt mutatta, hogy 73 százalékkal többet kanalaztak ki, anélkül, hogy észrevették volna, hogy mennyit is ettek valójában, hiszen az elfogyasztott mennyiséget a hátralévő mennyiség alapján ítéljük meg.

 

Brian Wansink kísérlete

 

Az alanyok, mivel nem tudták, hogy a tányért manipulálták, teljes meggyőződéssel állították azt, hogy egy szokásos mennyiségű adagot fogyasztottak.

 

A feneketlen tányér kísérlet itt tekinthető meg:

 

Ez az effektus a hétköznapi életben is gyakorta megtörténik

 

Itt az ebéd vagy a vacsora, a háziasszony kitálalja az ételt, minden fogást az asztalra pakol. A család meg csak eszik, eszik, addig, amíg van kaja előttük. Észre sem veszik, hogy mennyit esznek valójában.

 

Ráadásul minél több fajta étel van az asztalon, annál jobban növeli az étvágyat, mert nem tudunk ellenállni a választéknak.

 

Szerintetek ebből mennyi maradna meg a vacsora végére?

 

Egy közösségi oldal csoportjában kaptam én már hideget-meleget, mikor elmeséltem, hogy én tálalok itthon mindenkinek.

 

Erről itt is írtam:

Azt főztem, amit a férjem kért…

Jöttek a kommentek, hogy nehogy már a férjnek a feleség mondja meg, hogy mennyit egyen, felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy mikor elég. Hát van egy rossz hírem: nem tudja. Ha kint van az asztalon az étel, akkor mindannyian többet eszünk.

Mint tegnap én is, anyósoméknál. Később gondoltam végig, hogy mennyit szedtem a tányérra, illetve hányszor. Csak egy kicsit ebből, aztán abból…és kb 25 %-kal ettem többet, mint kellene.

 

Ez egy kényes téma.

 

Sokan reagálnak szinte agresszíven arra, ha azt hiszik, valaki el akarja venni a kajájukat. Ha meg akarja szabni nekik, hogy mennyit egyenek. Mert ők tudják és eldöntik és egyébként is. Ez sokak számára örömforrás.

 

Én is szeretek enni.

 

De még jobban szeretném, ha nyugdíjasként nem kellene a napom nagy részét az orvosi rendelőben töltenem. És azt sem szeretném, ha ez a sors várná a férjemet vagy a gyerekeimet.

 

Hát szóval nálunk nincs az asztalon az étel kitálalva. Mindenkinek én szedek tányérra, szépen elrendezve, életkorának és fizikai erőnlétének és aktivitásának (ha pl. aznap valaki fát vág, akkor több kalória kell neki értelemszerűen 😀 )megfelelően. Dietetikus ajánlását követve, illetve ismerve az illető étvágyát.

 

Nagyon ritkán kérnek „repetát”.

 

Mondjuk, tudom, hogy mik a kedvenceik, amikből a szemük még kívánná, így ebből kicsit kevesebbet adok elsőre, hogy a második adaggal együtt se legyen túl sok az elfogyasztott étel.

 

Úristen, – már hallom is a felhördüléseket – ez sajnálja a kaját a gyerekitől!!

 

Nem, csak szeretném ha egészséges felnőttek lennének. Nem én mondom meg, hogy mennyit kell enniük, szabadon dönthetnek, hagyhatnak is a tányéron. De nem teszem az ételt az asztalra, hogy szabad prédává váljon.

 

Egyébként az meg milyen dolog már, hogy az étteremben sem hoznak ki 5 szelet rántott húst, nem? Mi van, sajnálják tőlünk? Nem is értem…

 

Otthon is, szégyen gyalázat, hogy csak 2 szelet rántott húst és háromféle köretet+savanyúságot adok azoknak a szerencsétleneknek…nem?

 

Na jó, nem viccelem el a témát.

 

Sajnos Wansink professzor kutatásai is azt mutatják, hogy ha látjuk az ételt, azt meg is esszük, még akkor is, ha már nem vagyunk éhesek. Ha nagyobb adagot kapunk vagy tálalunk magunknak, valószínűleg „lepucoljuk” az egész tányért. Főleg az idősebb korosztály, akiket úgy neveltek, hogy ételt nem hagyunk meg.

 

Hungry Night Court GIF by Laff - Find & Share on GIPHY

 

A kutatás eredménye azt is mutatta, hogy a nők 20%-al a férfiak 29%-al ettek kevesebbet, ha az összes étel nem kerül az asztalra.

Forrás: http://mindlesseating.org/

 

De tudom, hogy ez sokakat tényleg kellemetlenül érint.

 

Sokak meg, meg vannak győződve, hogy annyit esznek, amennyire szükségük van. Én is ilyen voltam. Aztán egy életmódváltásos kihívásban rájöttem, hogy nagyon nem. Megdöbbentem. Rá kellett jönnöm, hogy hol történt a változás ahhoz képest, hogy régebben kifejezetten „jól” ettem (egészséges ételek, megfelelő adagok stb.)

 

Van kedvetek holnap egy kísérlethez?

 

Csak, hogy ti magatok is tisztában legyetek vele, hogy jó úton jártok-e! Nem akarok téríteni vagy bárit meggyőzni az életmódváltásról. Sem arról, hogy kevesebbet egyen. Egyáltalán semmiről nem akarok senkit meggyőzni. Csak szerintem jó tudni mindenkinek, hogy nem árt-e önmagának. Vagy, hogy tudatosabbak legyünk a döntéseinkben. UPDATE: a cikk a kísérletről ITT található>>

Mérd meg, mennyit eszel egy nap!

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.

Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!