Na meg lehet kövezni: én „úgy” teregetek

Mostanában gyakran téma a közösségi oldalakon a vasalás. Az internet két táborra szakadt, az egyikük a vasalós, a másik az „úgy teregetős”. Én ez utóbbiba tartozom.

 

Nem mintha nem tudnék szépen vasalni, dehogynem.

 

Sőt a vasalás egy kifejezetten megnyugtató tevékenység – kivéve persze ha közben csenget a postás vagy a szomszéd kér kölcsön egy kis tejet, aztán az ajtóban állva pletyizés közben érezzük az égett szagot, – jajj a vasalót rajtahagytam! 😀

 

Tegye fel a kezét, aki még nem égetett el semmit!

 

Na ugye. Szóval nem azért teregetek „úgy”, mert nem szeretek vasalni vagy, mert lusta vagyok. Nem, egyszerűen sajnálom a vasalásra fordítandó időt. Főleg ha ugyanolyan eredményt érhetek el, vasalás nélkül is.

 

Na itt aztán felhördül a másik tábor, hogy olyan aztán nincs!

 

Nem létezik, hogy vasalás nélkül nem maradnak gyűröttek a ruhák! És micsoda dolog, hogy mi olyan ruhákban járunk, sőt a gyerekeink is! Ők minden vasalnak, sokan még a zoknikat, bugyikat is.

Volt régebben olyan ismerősöm, aki még a nejlonharisnyákat is kivasalta, meg a bokafixeket. Na az nálam már tényleg az extrém kategóriában volt.

 

 

Igen, de a vasaló fertőtlenít!

 

A 21. században már feltalálták a fertőtlenítő öblítőt. Ha szükség lenne rá. Mert egyébként nem vagyok hajlandó mindig mindent fertőtleníteni – ezzel már a gyerekek kiskorában is így voltam.

Az első gyerekorvosunk konkrétan azt tanácsolta – nem viccelek – hogy a gyereknek első éves koráig meg kell ennie 1 kg koszt 😀 Csak, hogy érzékeltesse a „mindent sterilizáljunk!” mozgalom kialakulásakor, annak feleslegességét. Ez 20 éve volt. (Idős doktorbácsi volt, egyébként a gyerekeim még köszönik, élnek és szinte soha nem betegek)

 

Na de nagyon elkanyarodtam a vasalás témakörétől.

 

Engem nem zavar, ha valaki vasal, esküszöm 🙂

 

 

Tényleg nem. De akkor ők se hördüljenek fel azon és kezdjenek minket megkövezni, hogy mi meg kidolgoztunk egy olyan mosási és teregetési eljárást, hogy ezt a procedúrát megspórolhassuk.

Le akartam fotózni, hogy hogyan zajlik a teregetés, de az az abszurd helyzet állt elő, hogy csak zoknik és bugyik/alsónadrágok voltak a szennyestartóban (azaz az egyikben. Mert nálunk több is van..)

 

De tényleg van olyan, hogy nem kell egy ruhát kivasalni.

 

Mi a trükkje?

 

• Először is olyan ruhákat veszünk általában, amiknek az anyaga nem annyira gyűrődős. Ezek nem a klasszikus vasalásmentes ingek, mert azokat nekem még soha nem sikerült simára varázsolnom, vasalással sem 😀
• Az egyik legfontosabb lépés mosáskor, a centrifugázás megfelel kiválasztása. 1200-as centrivel persze, hogy olyanok lesznek a ruhák, mintha a kutya szájából húzták volna ki!
• Én 400-as centrifugát használok, így még az árammal is spórolok.
• Van a felültöltős gépemen egy gomb, amin egy vasaló át van húzva. Gondolom nem valami különleges funkció ez, más mosógép is tudhatja. 3-4 perccel hosszabb lesz a mosási idő, de sokkal kíméletesebben centrifugázza ki a ruhákat.
• Kész a mosás: egyből ki is nyitom a fedelét! Ha tudom, hogy el kell mennem otthonról, akkor vagy nem mosok, vagy úgy időzítem a mosógépet, hogy addigra végezzen, mire hazaérek.
• Nem tétovázok, egyből elkezdem kiszedni a gépből a ruhákat.
• De nem ám egy halomban! Egyesével.
• Esküszöm, nem tart tovább a teregetés így, mintha ömlesztve húznád ki a mosógépből!

 

 

• Tehát kiveszek egy darabot és jóóóóóóól megrázom.
• A pólókat,pulcsikat az aljuknál fogom meg, a nadrágokat a derekuknál.
• Szóval kiráztam, utána fogom és összehajtom. Nem tökéletesen, hanem csak gyorsan, akár négybe.
• Utána leteszem és lesimítom. Szinte ezzel az egy mozdulattal a gyűrődések nagy része el is tűnik. Maga a cselekvés nem vesz több időt igénybe, mint pár másodperc.
• Jön a következő, azzal is megteszem. Aztán a másik tetejére helyezem, szintén jön a simi 😀
• Mikor az egész halom kész, kiviszem a szárogatóhoz. Ott egyesével megint megrázom, úgy teszem rá, és kicsit kihúzom a két szélét a ruhának, hogy rásimuljon a szárogató szárára-kötélre.
• Utána már nem mozgatom őket, sem magát a szárogatót.

 

A másik nagyon fontos dolog:

 

Ha megszáradtak, nem ugrok neki, hogy az egészet leszedjem! Egyesével összehajtogatom őket. Mindig csak annyit, amennyit tudom, hogy a helyére is fogok pakolni. Egyszerre csak egy emberét. Sík felületre teszem és összehajtom, ahogyan kell, közben kézzel lesimítom. Mintha a kezem vasaló lenne 😀

 

 

Én egyébként hiszek az energiákban, és közben arra gondolok, hogy mennyire szeretem az illető családtagot, és úgy érzem, hogy ezzel a plusz simogatással plusz pozitív energiával töltődik fel a ruhája, és amikor felveszi, akkor ez átmegy rá is.

 

Akár így van, akár nem, nekem jó érzés. És nem nyűg a hajtogatás.

 

Tényleg fontos, hogy csak annyi ruhát vegyünk le a szárogatóról, amennyit el is fogunk pakolni, illetve egyesével tegyük, különben össze fognak gyűrődni. Így viszont nem.

 

Kész, megy a szekrénybe.

 

Néhányszor nevelési célzattal az illető ágyára tettem a kimosott és összehajtogatott ruhákat, de ennek nem mindig van jó vége. Inkább kinyitom a szekrényajtót és beteszem. Máskor meg úgyis ők fognak mosni és teregetni.

Mi az amit mégis vasalunk? Az ingek és a vendégágynemű 😀

 

Egyébként amikor előhúzzuk a ruhákat, hogy felvegyük, senki nem tudja megmondani, hogy melyik volt vasalva és melyik nem. Talán annyi a különbség, hogy anyósom által mosott és vasalt ruhák nagyon kemények és kellemetlen a viselésük.

 

Majd egyszer csinálok egy tesztet,

…hogy meg tudjátok-e különböztetni kép alapján, hogy melyik a vasalt és melyik a nem vasalt ruha.

De az biztos, hogy a vasalásra NEM fordított időt nagyon jól fel tudom használni másra. Így is kevés a 24 óra ahhoz, hogy olyan dologgal töltsem, aminek számomra nincs sok értelme. Arról nem beszélve, hogy akkor milyen mérges lennék, ha fél napokat a vasalással tölteném, a fiúk meg összetúrnák a ruháikat a szekrényben. Így legalább egy idegbajtól megkímélem magam.

 

Kedves vasalós olvasók: nem célom ezzel a cikkel, hogy bárkit meggyőzzek, hogy ne vasaljon! 🙂

 

Nem, nem. De kérlek, hogy Ti se kérdőjelezzétek meg ezután, hogy lehet-e vasalás nélkül élni, és, hogy gyűrött ruhákban járunk-e, jó? Válasz: igen, lehet és nem, nem gyűröttek a ruháink.

 

Én elfogadom, hogy van, aki szeret vasalni, hogy kikapcsolódásnak is jó, de akkor más is fogadja el, hogy nekem ez nem fontos. A főzés és menütervezés viszont igen!

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.

Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!