Hétvégén vendégség volt nálunk, Németországba költözött barátaink itt voltak péntektől vasárnapig. Ilyenkor leküzdöm a spórolós énemet és inkább több kaját csinálok, nehogy valaki éhen maradjon és rossz szájízzel távozzon. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ész nélkül vásárolok, sütök, főzök! Nem hagyok semmit megromlani, nincs kidobott étel. Ennek egyik módja a pontos tervezés, a másik a már sokat emlegetett maradékmentés.
Ez a szendvics, amit a Zuramnak csomagoltam hétfőn munkába, csupa olyan dolgot tartalmaz, ami a vendégek után maradt:
- Amerikai szendvicskenyér – vasárnap reggeli melegszendvicsből kimaradt szeletek
- Sült csirkemellfilé – szombaton sütöttem, feltétnek a pizzára
- Szaftos malac- a pénteki vacsoránk volt, de rengeteg maradt
- Saláta – szintén a pénteki vacsi része volt
- Ezeken kívül egy kis szósz (majonéz, barbeque, szendvicsszósz) került még bele.
A Férj állítása szerint nagyon finom lett és laktató. Mégsem egy párizsis szendvics, a benne lévő húsok miatt betudható egy lájtosabb főétkezésnek.
A munkatársai irigykedve nézték, aztán elmentek megenni a sóskafőzeléküket a menzára. Muhahaha!
Én is örültem, mert nem költött pénzt olyan ételre, ami amúgy sem is az ő szájíze szerint készül, és a maradékok is pont elfogytak, kikerült a sok-sok kis doboz a hűtőből. Amikor ennyire frappánsan sikerül megoldani valamit, akkor mindig az Univerzum Királynőjének érzem magam. 😀
Legutóbbi hozzászólások