Egy pillanatig irigyeltem Frei Tamást

Nem szoktam a kereskedelmi tévéket nézni. Néha-néha rögzítünk egy filmet, amit a reklámokat átpörgetve megnézünk esténként, de csak úgy nem ülünk le, hogy bámuljuk a készüléket, így nem is nagyon ismerjük a hazai gyártású műsorokat.

 

Ám az egyik nap kivételt tettünk.

 

A férjem éppen a vacsora előtti filmkereső portyáján volt, amikor elkezdődött az „Összezárva Friderikusszal” című műsor, melyben Frei Tamás volt a vendég. Megállította az adást, és mikor a család már elcsitult, a gyerekek elaludtak, leültünk a nappaliban, azzal a felkiáltással, hogy „belekukkantunk ez elejébe, aztán nézünk valami filmet”.

 

Ott ragadtunk.

 

Egészen meglepő volt, hogy milyen jó volt már maga a műsor is, a sok tinglitangli, értéktelen semmi műsor felhozatal közepette, így el is felejtettük, hogy filmet akartunk nézni. Két riporter beszélgetése volt ez, pózok nélkül, de vicces is volt, mert mivel mindkettő ismerte a „játékszabályokat”, az egyik próbálta kizökkenteni a másikat a „szerepéből”, ami sikerült is. Tényleg nem volt semmi megjátszott a műsorban, jól szórakoztunk.

 

De ami miatt egy pillanatig irigyeltem Frei Tamást, az az élete.

 

Igazi sikersztori, már fiatal korától a szerencse fia. Keveseknek adatik meg, hogy úgy élhessenek, mint ő. Ki ne szeretne ennyit utazni, ennyi helyen járni? Húsz évesen 10 méterre állni Ronald Reagentől. Már rádiós korában Kolumbiában igazi kávét kóstolni. Tévésként pedig tényleg bejárni az egész világot.

 

Tudni váltani.

 

Sikeres céget felépíteni. Jelenleg 3(!!) helyen él egy évben! Az egy harmadában Miami, aztán irány Európa: Nizza és Budapest. Elképzeltem, hogy a francia Riviérán, egy óriási teraszon iszogatom a finom boromat, miközben a tengert nézem. Lemegyek a piacra és helyi termelőktől, halászoktól vásárolok és főzök egy finom, könnyű, mediterrán ebédet vagy vacsorát. Mindennap sütök halat vagy tengeri herkenytűket. És írok.

 

Mert Frei Tamás író is.

 

Őt Nizzában csak úgy emlegetik, hogy a „Scrittore”! Nem is tudják, hogy országosan ismert és elismert televíziós személyiség (volt) Magyarországon. Jajj de tudnám élvezni ezt az életet én is! Sok-sok utazás, sikeres vállalkozás, mellette könyveket írni. Mégpedig úgy, ahogyan ő, hogy előbb beiratkozott az USA-ban egy egyetemre.

 

 

Ki ne szeretné, ha ilyen lehetőségei lehetnének?

 

Hogy elképzeli, hogy mit szeretne – mivé szeretne válni, és gond nélkül megteremtheti ennek a feltételeit. Igen, egy pillanatig irigyeltem Frei Tamást.

 

De aztán elgondolkodtam: MINDENNEK ÁRA VAN.

 

Semmit nem kapunk meg csak úgy, nem pottyan az ölünkbe, még ha ez néha tűnhet így is. Mindennek meg kell fizetni az árát.  Mikor ment tovább Frei Tamás története a műsorban, már nem is irigykedtem annyira.

 

A rengeteg idő, amit távol töltött a gyerekeitől. Minden évben egy nagy utazással kompenzálja őket. Ő persze azt mondja nem azért, mert alig volt velük a gyerekkorukban. Elejtett mondatok, tavaly Dublinban élt a fiával, aki ott járt iskolába, de a lánya meg Dániában tanult. Középiskoláról van szó.

 

Hogy több száz kilométerekre legyek a középiskolás gyerekemtől?

 

Na ezt nem szeretném. Aztán a válás, mert megismerkedett élete szerelmével, akit viszont elveszített. Még mindig fáj neki. Az ő hibájából történt, mert nem akart új családot alapítani. Érződik a szavain, hogy még mindig vannak érzelmei Zsanna iránt.

 

 

De ő ezt a másik életet választotta, amit egy pillanatig irigyeltem.

 

Nem, ezt az árat nem fizetném meg, bármennyire is csábít a nagy terasz, a kilátás a tengerre, az élet Miamiban, az utazás. A gyerekeimmel együtt töltött időt és a szerelmemet nem adnám semmi pénzért.

Nem áldoznám fel egy pillanatát sem ezeknek az egyszerű, vidéken töltött éveknek, még akkor sem, ha néha belebolondulok abba, hogy itt nem történik semmi. 5-kor már ciánoznak – ahogy férjem szokta mondani.

 

Többször volt már lehetőségünk izgalmasabb életre és nagy kalandokra,

 

…de ezért olyan árat kellett volna fizetnünk, amit nem voltunk hajlandóak. Viszont így nem kellett olyan kompromisszumokba belemennünk, amit talán nem vett volna be a gyomrunk és az értékrendünkhöz is hűek tudtunk maradni. Rengeteg időt tudunk a gyerekeinkkel tölteni. Ismerjük őket. Igen, mindketten: Apa is az életük része.

 

Úgy érezzük, hogy megérte és még mindig megéri ez a „befektetés”.

 

Aztán ki tudja, ha egyszer olyan lehetőségünk adódik, amiért nem drágálljuk a fizetendő árat, akkor belevágunk a nagy kalandba. Fogunk még bort kortyolgatni Nizzában vagy akárhol máshol. Ha máshol nem, de az egyik fiunk teraszán 😀

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.

Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!