Az olasz tésztafőzés 10+1 aranyszabálya

Kijelenthetjük, hogy a magyar tésztafőző szokások nem teljesen egyeznek meg az olaszokéval. De nem csak mi főzzük másképp a tésztát, más nemzet tagjai is csinálnak érdekes dolgokat vele, mondjuk a németek vagy a dánok, ott láttam először, hogy a tésztát hideg vízben teszik fel főzni. A prímet mégis az egyik angol család viszi, akik a mikróba tették be az ajándékba vitt spagettit.

 

 

Vannak dolgok, amikre az olaszok nagyon kényesek, az egyik mindenképpen a tészta helyes főzése, de persze még van egy pár. Írtam is már korábban egy posztot erről a témáról: 10 dolog, amivel sírba tudjuk vinni az olaszokat címmel.

 

Tehát lássuk a tésztafőzés 10 aranyszabályát:

 

1. Először is: SOK vizet tegyünk a lábasba. Tényleg sokat. 5-6 liter mindenképpen kell (persze nem egy főre számítva 😀 ), mert ha spórolunk a vízzel, akkor nem tudjuk kontrollálni a só arányát, hiszen a kevés víz nagyon hamar felforr, utána jelentős mennyiség elpárolog, a só aránya viszont így megduplázódik, ergo=a tészta túl sós lesz.

 

2. Második fontos lépés az előzőhöz kapcsolódik: a megfelelő mennyiségű vizet viszont alaposan meg kell sózni. Nagy szemű tengeri sóból egy félmaréknyit is bele kell szórni. Ezt úgy tudnám leginkább leírni, hogy gömbölyíted a tenyeredet és amennyi az aljába belefér. Vigyázat, a magyar asztali sóból ennél kevesebb kell, hiszen azonos térfogatnál a só alakja miatt az asztali só mennyisége jóval nagyobb! Nincs mese, ezt ki kell tapasztalni. A végeredménynek „tengervíz ízűnek” kell lennie. Jut eszembe: az édes tésztákhoz is sózzuk a vizet, persze kicsit enyhébb mennyiségben.

 

 

3. Még egy pont a sózásról: a vizet a forrás megkezdése UTÁN sózzuk. Egyszerű fizika, a sós víz forráspontja magasabb, később kezd el forrni a sós víz. Illetve: nem kell órákat várni az ebédre, ha tesztek fedőt a lábasra. Mellesleg energiát is spórolhattok ezzel. Tudom: egy ebéd főzésekor ez csak pár perc, minimális energia spórolás, de légyszi számoljátok ki, hogy az életetek során hányszor fogtok még főzni.

 

4. A tésztát kizárólag lobogó vízbe tesszük bele! Nincs mese, punktum. Ez a legfontosabb része a tésztafőzésnek.

 

 

5. Mennyi az annyi? Egy főre 80-100 gramm száraztésztát számoljatok. Gyereknek mehet ennek a 2/3-a vagy a fele. Az tárolt tészta már nem finom, ezért mindenig csak annyit főzzetek, amennyi el is fog fogyni! A spagettit nehéz lemérni, ezért javaslom, hogy a markotokkal próbáljátok eltalálni, hogy mennyi a ti adagotok. Vannak erre hasznos és mókás eszközök is.

 

 

6. Ne törjétek össze a spagettit! Nem fér a lábosba? Persze hogy nem, de van egy jó módja: fogd mindkét öklödbe a spagettit függőlegesen a forrásban lévő víz felett és enyhén tekerd meg az egyik kezedet jobbra a másikat balra, így ejtsd a lábasba a tésztát. Legyezőszerűen szétterül. Néhány másodperc után a vízben lévő tésztarész elkezd puhulni, így finoman a kilógó részeket is rá tudod venni, hogy fáradjanak bele a jacuzziba.

 

 

7. Felejtsétek el az olajat a vízbe! Felesleges! Ahogy bedobtátok a tésztát, keverjétek meg, nem fog összeragadni – feltehetően, ha nem főzitek csirizzé.

 

8. A következő ökölszabály (ez tényleg az): a főzési idő! Minden zacskón rajta van. Válasszátok az al dente időt (ez a középső érték szokott lenni), zárjátok le a lángot és addigra már legyen előkészítve a szűrő, ne akkor kezdjétek el keresni a szekrény mélyén! Mondjuk nem feltétlenül kell hinni a zacskón lévő időnek, ha ismeretlen gyártó termékét válasszuk (én is jártam már pórul). 1-2 perccel korábban már érdemes megkóstolni. Elég kettévágni, ha még fehér a közepe, akkor még nem jó. A spagettinél egyszerű: vágd a falhoz, ha odaragadt, akkor már kész van, ha leesik, akkor még nem 😀 De vigyázat, mert az al dente és a marhára szétfőtt között alig van másfél perc! Ez minden tésztára igaz!

 

Még egy fontos gondolat az al dente tésztához:

 

…ha nem kedvelitek, akkor is jobb áttérni rá, mert az így megfőzött tészta sokkal kevésbé emeli meg a vércukorszintet. Erre még akkor is érdemes figyelni, ha nem vagytok cukorbetegek (vagy nem tudtok róla, hogy afelé haladtok – mint sokan manapság)

 

9. Ha elkészült, akkor villámgyorsan le kell szűrni , aztán irány vissza a lábasba! Csak semmi hideg vízben való átmosás, az isten szerelmére!

 

10. Jöhet is a fontos következő lépés: nem hagyjuk a tésztát meztelenül. Minden esetben rá kell önteni az előkészített szószt és összekeverni. Azonnal tálaljuk! Nem tárolgatjuk (lásd előbb), addigra mindenki legyen szíves az asztalhoz fáradni.

 

+1 Nem kell minden tésztához sajt! Vannak szószok, amikhez egyáltalán nem illik, mint például a tonhalas tészta. Az olasz tésztákhoz pedig légy szíves, felejtsétek el a trappista sajtot, jó? És a másik mumus: nem minden szósz való minden tésztához. Lásd a milánói makaróni esete>>

 

Hamarosan házi, töltött és hajtogatott olasz tésztát (cappelletti, tortellini) készítünk, és megtanítalak benneteket, hogy hogyan csináljatok ti is otthon ilyen finomságokat!

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet. Érdekel, hogy a krumplihéjat mire használhatod? Kattints ide!

Lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tippeket osztunk meg Veled!