Ismét hétfő, ismét egy motiváló történet – hogy jobban induljon a hetetek – ezúttal arról, hogy mennyit számít minden kis dolog, amit másokért tesztek, vagy minden tett, bármilyen apró is legyen az, amivel jobbá tehetitek a világot!
Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar – olyan gyorsan, mint ahogyan keletkezett – elmúlt, a tenger megnyugodott és visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.
Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte mozdulatlanul haldokoltak.
Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki – miközben apja kezét szorította – szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.
Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
– Mit csinálsz te gyerek?
– Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind itt a parton. –válaszolta a gyerek anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
– De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! – kiáltotta a férfi. – Ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!
A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt:
– De ennek az egynek nem mindegy! Ennek a sorsát itt biztosan megváltoztattam!
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a cipőjét és lement a partra, ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe. Így mindegyik megmenekült.
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogyha valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságát és elkezdje.
Eddig a történet (forrás: facebook). Én nagyon szeretem, mert komoly mondanivaló hordoz magában.
Igenis számít minden kis dolog, amit másokért tesztek!
És ugyanígy fontos minden apró tett, még akkor is, ha mások nem veszik észre az erőfeszítéseiteket vagy éppen ellenkezőleg: úgy gondolják, hogy hiábavaló, ami csináltok, mert egy kicsiny cseppnek a tengerben nincs semmi látszata.
Vagy Ti magatok gondoljátok úgy, hogy nem éri meg a fáradságot, mert mások nem tartanak veletek és feleslegesen úsztok árral szemben.
Ilyenkor jusson eszetekbe ez a történet!
Velem kapcsolatban is sokan gondolhatják, hogy ugyan már, ez túlzás és mégis mit számít, ha pár perccel hamarabb lekapcsolom a tojás alatt a gázt? Nem fogok ezzel milliókat spórolni! Vagy, hogy őrült vagyok, mert összegyűjtöm a nem működő öngyújtókat és azzal gyújtom meg a gáztűzhelyet és spagettivel a sütőt??
Vagy, hogy nem dobok ki automatikusan semmit, mint például:
És még sorolhatnám. A víztakarékosságunkról még nem is beszéltem. Na meg a heti szemetünk mennyiségéről és a szelektív gyűjtésről. Megkapom, hogy ennyire fukar vagyok? De itt nem a pénz a mozgatórugó, mert még akkor is megtenném ezeket, ha nem spórolnék vele egy fillért sem!
Hiszen itt a környezetvédelemről van szó!
Ha az egész életem során megtett összes ilyen tevékenységgel csak egyetlen pillanattal is sikerülne meghosszabbítanom a földünk életét, akkor már boldog lennék, mert az a pillanat csodálatos lehetne valakinek. És akkor is csinálom, ha senki más nem teszi, ha a tágabb családban például mindent ömlesztve dobnak a kukába vagy éppen eszméletlen módon pazarolják a vizet.
Nem prédikálok a családban sem, csak teszem, amit jónak látok. Ha meg csak egy valaki ezeket a sorokat olvasva nem dobja be többé a pet palackot kupakostól és össze sem nyomva a szemétbe, hanem elviszi a szelektívbe, akkor már megérte időt szánnom rá.
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet. Tényleg, érdekel, hogy a krumplihéjat mire használhatod? Kattints ide!
Ha szeretnél további tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!
Legutóbbi hozzászólások