Ez a cikk Neked szól, ha még nem próbálkoztál lágytojás főzéssel, mert még csak most lépsz az önálló háztartás útvesztőjébe vagy Neked, ha eddig még nem sikerült egy igazán finom lágy tojást főznöd. Valahol mindenkinek el kell kezdeni, és kezdjük az alapoknál,  a konyhai jártasságok terén, így jöjjön a TOJÁS, abból is a sokak szerint legnehezebb: a lágytojás.

 

Fogadjunk, hogy az első gondolatod ez volt a címet olvasva:

„Ugyan már lágy tojás! Azt mindenki tud csinálni! Beteszem a vízbe, kiveszem és kész”

 

De biztos, hogy olyan egyszerű ez? Próbáltál már igazán jó lágy tojást összehozni? Aminek a fehérje is megfelelő állagú és a sárgája is folyós, de úgy krémesen és selymesen? Sokan vallják, hogy a tökéletes lágytojás elkészítéséhez egy dologra van szükség: csodára 😀 Van benne valami, mert sokszor csak másodperceken múlhat a végeredmény.

 

 

Alapvetően két iskola létezik a lágytojás főzésnél:

 

Az egyik, amikor hideg vízben kezdjük el főzni a tojásokat, a másik, amikor a már gyöngyöző vízbe helyezzük azokat. Ha a hűtőből veszed elő a tojásokat, akkor kezdd hideg vízben a főzését. Ha szobahőmérsékletű, akkor forrásban lévő vízbe kell tenni, viszont ez esetben szórj sót a főzővízbe, mert a tojásban lévő gázoknak nincs elegendő idejük arra, hogy eltávozzanak, és így a nyomás megrepeszti  a tojás héját, ennek következtében a fehérje kifolyhat. Ám ha megsózzuk a vizet, akkor a fehérje nem terül szét a vízben, mert hamarabb megszilárdul. Még egy jó tanács:  ne ezüstkanállal edd a lágytojást! Hanem aranykanállal 😀 na jó viccelek, de tényleg, régen mindig azt mondták, hogy ne ezüstkanállal együk, mert blabla..már nem emlékszem, hogy miért ne. Ti tudjátok?

 

A legfontosabb kérdés azonban az: Te hogyan szereted a lágytojást?

 

A fehérje még lehet remegős vagy a már teljesen keményet szereted? A sárgája legyen selymesen krémes vagy már egy kicsit lehet keményebb egy részén? (az lágytojás még? Nem tudom, de van, aki úgy szereti)

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy mielőtt hozzálátunk a főzéshez, a tojásról folyó víz alatt távolítsunk el minden szennyeződést vagy pedig töröljük tisztára! Fontos, hogy mielőtt a hűtőbe teszed, ne mosd meg őket!

 

Persze az sem mindegy, hogy friss-e a tojás.

 

Ezt úgy tudod megállapítani, ha előtte vízbe teszed, ha feljön a felszínére, akkor már dobhatod is a kukába, mert megzápult. Ha az „alja”, tehát nem a hegyesebbik fele, hanem a vastagabb kicsit felemelkedik, de a tojás még nem lebeg, akkor még alkalmas a fogyasztásra, de nyersen már nem ajánlatos megenni. Az ilyen tojás egyébként tök jó keménytojásnak, mert a légbuborék miatt (ami a gáztermelődés miatt alakul ki a néhány hetes tojásnál) könnyű megpucolni! Ezt a vízbeáztatós macerát azzal tudod kiküszöbölni, ha a tojásokat a tartójukban tárolod, amire rá van írva a „szavatosság”.

 

Mi van, ha már „lejárt” a tojás? Akkor sem kell egyből a szemetesbe célozni vele vagy egy nemszeretem koncertre vinni őket, a tojások azért egy hónapig is jól bírják a hűtőben, megfelelően tárolva. Akkor végezd el a vizes próbát, majd ha azon átmegy, akkor használd nyugodtan. Vagy ha nem vagy biztos a dolgodba, akkor inkább törd fel, bár ebben az esetben nehezen lesz belőle lágytojás 😀 De ha még jó, akkor süss vele gyorsan valami egyszerű sütit, egy muffint vagy zabkekszet (recept itt)

 

Hogy miért ez a mai bejegyzés témája?

 

Mert úgy döntöttünk tegnap, hogy lágytojást reggelizünk, mégpedig azért, mert szerettünk volna egy Nagy Lágytojás Főző Tesztet végrehajtani, mielőtt David (a leendő egyetemistánk) elköltözik, végigzongorázva az összes lehetséges variációt.

 

Martha Stewart (egyik kedvencem, már említettem itt a blogban) módszerével kezdtem, melynek az instrukciói a következők:

• Tedd a tojásokat a vízbe

• Tölts hozzá annyi hideg vizet, hogy kétujjnyira ellepje

• Hevítsd forráspontig a vizet
  

• Zárd el a gázt

• Fedd le a tojásokat, és hagyd őket a vízben 90 másodpercig

 

1. teszt:

S-es tojást használtam, a hűtőből kivéve, hideg vízbe téve, a víz ellepte 2 ujjnyira, de így elég sok víz kellett hozzá, mert elég nagy volt a lábos, ráadásul vastag aljú volt, ami jól tartja a hőt, de persze így nagyon sokára forrt fel, erre gondolhattam volna…

 

Mit jelent a forrás? Bugyogjon vagy gyöngyözzön?

 

A videóban már bugyogott, így addig hagytam, majd lezártam a gázt, lefedtem és megvártam a 90 másodpercet. A tojás kemény lett, valószínűleg azért, mert tényleg sok idő kellett a forráshoz. Talán a vastagaljú edény nem alkalmas a lágytojás főzéséhez? Semmi baj, a keménytojás félretéve az esti rakott krumplihoz (mert igenis egy igazi lágy tojást akarok most enni).

 

 

2. teszt:

Egy másik séf módszerét választottam, vizet felforraltam, megsóztam és a gyöngyöző vízbe tettem bele a tojást. Kb. 1 ujjnyira lepte el és ezúttal nem vastag aljú fazekat használtam. A tojást ismét a hűtőből vettem ki és ezúttal is S-es méretet választottam. 3 percig főztem, gyöngyöző és nem lobogó vízben, majd a vízből kivéve a deszkán még „pihentettem”. Ezúttal a tojásfehérjének egy része is nyers maradt, még jó, hogy így is szeretem, így ezt már megettem én. De a többiek még hátra voltak, így folytattam a tesztelést.

 

 

3. teszt:

A már korábban használt vízbe, melyet ismét forrásig hevítettem, tettem be ismét az S-es tojást (hűtőből kivéve). A víz szépen gyöngyözött (kicsi buborékok), kicsit jobban, mint az előbb. 4 percre állítottam az időzítőt és kicsit magasabbra a lángot is. Figyeltem, hogy annyira forrjon csak a víz, hogy ne „pattogjanak” a tojások a lábosban. Nem törtem fel egyből, kb. 2 percig állni hagytam. A tetejét levágva azt láttam, hogy a fehérje majdnem teljesen megszilárdult, de egy cseppet még remegős volt. Belekanalazva láttam, hogy azért még jobban megszilárdulhatott volna. Ha hagytam volna még pihenni 1-2 percig, akkor lehet, hogy teljesen jó állaga lett volna. Férjem így is szereti, ezért ezt ő bevállalta. Az volt a furcsa, hogy a sárgája, mintha az egyik felén már keményedett volna, talán, ahol az edény falához ért az alja…Nem adom fel, most az egyik fiam jön, neki készítek lágytojást, egy másik módszerrel.

 

Egyébként azt vettem észre, hogy attól is függ, hogy milyen a levegő hőmérséklete, ugyanakkora gáznál kevésbé „bugyborékol”.

 

4. teszt:

Kivettem a hűtőből a tojást (M-es méret), hogy szoba-hőmérsékletűre melegedjen fel, ami ebben az esetben azért nem egy hű, de meleg, mert csak 18 fok van a házban vagy kevesebb, mert még nem fűtöttem be. Ezúttal nem hagytam magára a tojást, hanem néha átforgattam, hogy ne az egyik fele érintkezzen csak az edény falával.

 

„Na, milyen profi vagyok” – gondoltam,

 

…erre az időmérő nem mért, nem tudom miért, de csak később vettem észre, így inkább keményre főztem őket és ment ez is a rakott krumpliba. Ez a bejegyzés meg a kétballábosba 😀

 

5. teszt:

Ismét M-es tojás, ezúttal a vastagaljú edényben forraltam fel a vizet (+só), a hűtőből vettem ki a tojásokat, de egy kis tálkába, meleg vízbe tettem őket, hogy szoba-hőmérsékletűvé váljanak, mielőtt a gyöngyöző vízbe mentek volna. Főzési idő 4:45 perc, egy kis pihentetés, majd felvágtam a tetejét: ezúttal tökéletesek voltak.

 

Még egy utolsó próba: ugyanez a módszer, de S-es tojások, 4:25 perc, pihentetés nélkül felvágva, ez is jó lett.

 

A hidegvizes és gázelzárós verziónak majd adok még egy esélyt, de mostanra mindenki jóllakott, ezért felfüggesztettem a lágytojásfőző tesztet.

….

Update: na jó, nem bírtam ki, miután elkészült ez a bejegyzés, újra megpróbáltam a Martha Stewaert-féle verziót. Hideg víz, hideg tojás, nem vastagaljú edény, forrás után lezártam a gázt, 90 másodperig mértem az időt, utána kivettem a tojást (M-es), hideg vízben leöblítettem és felvágtam egyből. Tökéletes lett. Tudtam én, hogy nem csalódok Marthaban!

 

 

Rájöttem közben, hogy bár nagyon szép porcelán lágytojás tartóink vannak, ám én mégis jobban szeretem vagy pirítósra tenni vagy egy kis tálkába, mert sokkal könnyebb kanalazni. Az ideális lágytojás evő módszer pedig sokak szerint a következő:

• Készíts pirítóst

• Kend meg vajjal

• Vágd fel ujjnyi vastagságúra, és azzal „kanalazd a tálkában lévő lágytojást!

 

Finomat reggeliztünk, bár némi energiát elpazaroltunk a többszöri főzéssel, de a tudomány érdekében mindent! 😀 És így rakottrkumpli is lehet a vacsora, úgyhogy hurrá! Ez alkalommal talán fotózni sem felejtek el, mert többen hiányolták a saját fotót a múltkori receptnél>>

 

A teszt sikerességével kapcsolatban meg talán annyit mondhatunk, hogy kijelenteni, hogy létezik 100%-os módszer a lágytojás főzésére, balgaság lenne,

 

…hiszen minden esetben más és más körülménnyel van dolgunk, beleszámítva azt is, hogy a lakásban a levegő hőmérséklete eltérő nyáron vagy éppen ősszel, a fűtésszezon beindulása előtt. Viszont ismerve a főzőedényeinket, látva a tojások méretét, talán 95%-ban eltalálható a számunkra tökéletes lágytojás állaga. Ha mindennap szeretnél lágytojást enni, akkor kérj tojásfőzőt karácsonyra, csak nehogy úgy járj, mint Lia (lásd 4-es pont)>>

 

Még egy utolsó megjegyzés a témában: a szövegszerkesztő minden esetben jelzi, hogy ez lágy tojás, nem lágytojás. Oké, de nekem ez lágytojás és kész 😀

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.  Ha van kedved, gyere beszélgetni a facebook oldalunkra!