Szeretnél mozogni, de úgy érzed, hogy nincs rá időd és energiád? Ráadásul itt a hétfő, egy újabb nehéz hét kezdődik? Fogadjatok szeretettel egy újabb motiváló interjút!

 

A múlt héten bemutattam nektek egy szuper anyukát, Nórit, aki kisgyermekes dolgozó anyaként rendszeresen fut, és sorra járja a versenyeket is. Az év eleji életmódváltós bejegyzésemben azonban megemlítettem egy másik anyuka barátnőmet is:

 

“Az egyik barátnőm az elmúlt napok leghidegebb napján ment félmaraton váltóra. Egy anyuka két pici gyerekkel, aki alig másfél éve kezdett el futni. Tavaly meg az Utrabalatonon futotta körül a Balatont pár másik anyukával együtt.”

 

Ő Ági.

 

Folyamatosan követem a futásait, az eredményeit és nagyon büszke vagyok, hogy őt is ismerhetem. Lenyűgözött, hogy még egészen kicsi volt a 2. kisfia, mikor elkezdett edzeni, aztán jött a futás, úgy két éve. Emlékszem, hogy ő előtte nem futott, sőt eleinte nem is nagyon tetszett neki a futás gondolata.

 

De nem adta fel!

 

Futott kitartóan, aztán egyre többet és többet, 5 km, 10 km, aztán félmaraton, majd az Ultrabalaton. Hihetetlen lelkesítő volt látni, ahogyan  fejlődött, a kitartásáról nem is beszélve. Közben ráadásul dolgozni is elkezdett ismét.

Aztán idén tavasszal volt egy bejegyzése, ami végképp ledöbbentett. Reggeli kép, éppen egy úszómedencére mutat: “ott volt reggel 1,5 kili”

 

Reggel, mikor? Hiszen dolgozik!! (döbbenet a részemről).

 

Valaki rá is kérdezett, mire Ági ezt válaszolta:

 

“hajnalban megyek fél 6ra, és akkor még meló előtt, vagy mielőtt férj melóba menne meg is vagyok a napi penzummal. Futni ötkor indulok általában, hogy hatra végezzek. Addig csemeték apával.”

 

Na itt leültem. Ez már számomra szinte felfoghatatlan volt. Mert oké, az úszók is korán kelnek, de kétgyermekes anyaként (tudjuk mennyire fárasztó maga ez is), ráadásul dolgozó anya, család, háztartás stb. Iszonyú lustának éreztem magam hirtelen! 😀 😀

 

Tudni akartam a “titkot”, hogyan lehet ezt kivitelezni, így Ágit is megkérdeztem, hogy válaszolna-e pár kérdésemre, és ő is igent mondott.

 

Ismerjétek meg Ági hát történetét:

 

 

Jól tudom, hogy korábban is sportoltál?

 

Igen, a mozgás már gyermekek előtt is az életem szerves része volt. Amióta az eszemet tudom sportoltam valamit. Szülés előtt zumba oktatóként is dolgoztam másodállásban.

 

Mikor kezdtél el futni és miért éppen a futást választottad?

 

A két gyerkőc viszonylag közel született egymáshoz (1,5 év a korkülönbség), így érdemben mozogni a második fiam után kezdtem újra. Eleinte csak könnyed edzéseket iktattam be otthon, de aztán jött az igény a dinamikusabb mozgásra.

 

Ha jól emlékszem, akkor a kisebbik fiad még egészen kicsi volt, hogyan oldottad meg a gyerekek felügyeletét?

 

A fiúk még picik voltak, nehéz volt otthon mellettük, amit tudtam igyekeztem alvás időben megoldani. Másra nem igazán tudtam bízni őket, ketten együtt már nehéz falat voltak a nagyszülőknek, és nem akartam őket ezzel terhelni.

 

Kellett valami olyan mozgást találnom amit tudok velük együtt csinálni. Itt helyben Tatabányán sajnos nem voltak akkoriban babával végezhető edzések, ráadásul nekem ugye kettő volt, tehát a később elérhető maminbaba is gondot okozott volna kettővel.

 

Időközben az interneten egy nagyon jó csapat tagja lettem, egy szuper támogató közösségé.

 

A csoportban sokaknak volt a fő sportja a futás. No nyúztam rágtam egy darabig a dolgot, soha nem szerettem futni, nem is ment igazán.

Végül erőt vettem magamon és átolvasva Á-tól Z-ig mindent mit és hogyan, nekiláttunk a babakocsis futásnak. Így csöppentem én is a futók világába lassan két éve.

 

Mesélnél a babakocsis futásról? Milyen babakocsival lehet ezt, elég egy normál darab?

 

Nem kötelező és nem lehetetlen futni bármilyen típusú kocsival, de az ideális és kényelmes baba és mama szempontból is, a speciális futó kocsi.

 

Fontos szempontok, hogy 3 kerekű legyen hosszú tengelytávval, fixálható legyen az első kerék, és a kerekek felfújhatóak legyenek, ne tömörek. (pár dolog még jól jöhet, pl. hogy legyen fék vagy karpánt rajta, illetve minél nagyobbak a kerekek, annál könnyebb velük futni)

Nekem a három fő szempontból az első kocsinknál egy teljesült, három kereke volt. Nem tudtam mennyire fog beválni a gyermekkel kocogás, vagy egyáltalán én hogy fogom bírni, ezért az alap kocsinkkal kezdtem neki. 2 hónap után váltottam egy használt futó kocsira.

 

 

Már itt is érezhető volt a különbség. Sokkal stabilabb volt a hosszú tengely miatt, és szélesebb is, mint az alap kocsik, úgyhogy a gyermek is komfortosabban érezte magát benne. Arról nem is beszélve, hogy a felfújható kerekek szuper csillapítók, mindenen átment a kocsi.

Sajnos ezt is hamar kellett cserélnünk, mert használt lévén a fékek már a végüket járták és elég sok gondom adódott belőle. De minden jó időben történt ugyanis volt egy óriási leárazás pont interneten az egyik csúcs kategóriás futó kocsiból, így vettünk egy szimpla és egy iker kocsit is. No ezek már a Porschek voltak a Suzukik után, lengéscsillapító is volt beépítve.

 

Gyerekek imádták. Ők tolták ki folyton, hogy menjünk futni.

 

Egy hónapja váltunk meg a kocsiktól, srácok hamarosan biciklivel jönnek mellettem, illetve kisebb távokat már ők is futnak. Nem mellesleg olyan jól tartják az árukat ezek a modellek, hogy amennyiért vettem, annyiért el is tudtam adni. Nekem egy szép országúti bicó lett belőle.

 

 

Sokan kérdezik, hogy „nem rossz az a zötykölődés a gyereknek” és „nem fázik meg télen benne”?

 

Ezekben a kocsikban a lengéscsillapítóknak és a nagy kerekeknek köszönhetően a gyermekek nem rázkódnak jobban, mint az alap kocsikban séta alatt.

 

Rengetegen használtuk ki futásra az időt altatás alatt.

 

Sőt sok esetben csak ez a fajta ringatás vált be. Télen ugyanúgy öltöztettük a gyerekeket, mint ha sétálni mennénk, és kaptak plusz takarót, bundazsákot. Ha nagyon hideg volt, akkor én speciel esővédőt húztam még a kocsira, az is szigetelt. Természetesen itt is betartjuk ugyanazokat a szabályokat, mintha sétálni mennél, bizonyos hőfok alatt, illetve lázasan nem visszük ki a gyermeket.

 

 

Egyébként létezik egy egyesület: a Fuss Babakocsival (fussbabakocsival.hu), ha valakinek nincs elegendő összege, vagy nem tudja milyen kocsit vásároljon, lehet kölcsönözni is.

 

Ahogy említettem, teljesen ledöbbentem, amikor azt olvastam pár hete egy posztodban, hogy hajnalban kelsz és úszni mész még munka előtt stb.

Hogy bírod? Nem vagy fáradt? Vagy úgy érzed, hogy a mozgás plusz energiákkal tölt fel? mennyit mozogsz egy héten átlagosan?

 

Örök életemben korai kelő voltam, persze most tudnék aludni, ha….. a gyermekeink nem rám ütnének ebben. Család, munka és suli mellett én bizony este elég hamar ágynak dőlök, akkor már nem tudom magam mozgásra bírni.

Munka után mire hazaérek a gyerkők már úgy ki vannak rám éhezve, hogy az az idő amennyire csak lehet már az övék. Viszont sajnos a munkába visszaállás, az étkezésem rendszertelensége, a folyamatos óvodai betegségek miatti nem mozgás elég sok plusz kilót hozott az életembe újra. Így a mozgásra és most már az étkezésre is kénytelen vagyok odafigyelni.

 

 

Mivel más időpont nem marad, hajnalban kelek.

 

Ez fél 5-5 körüli időpontot jelent, attól függően milyen edzés formát végzek aznap. Nem titkolt vágyam, hogy jövőre triatlon versenyen szeretnék indulni, így most heti hat edzést végzek, úszás, futás, kerékpározás és erősítés formájában.

A hét elején még elég sok az energiám, akkor végzem a hajnali edzéseket, hét végére pedig marad a kicsit későbbi mozgás, de igyekszem azt is reggelente letudni. Szombatonként járok iskolába, ez 15 km-re van tőlünk, oda is mindig bicózok. Ezzel is ki van pipálva egy nap.

 

A fáradtság persze rajtam is kiüt. A szervezetem az elmúlt hónapokban elég sokszor intett megálljt, így az idei évre a versenyeket el is engedtem, a suli befejezése a fő cél és az edzések rendszerezése

 

Te is többszörös Ultrabalaton résztvevő vagy. Mesélnél róla? Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod?

 

Igen, idén voltam másodszorra. Sokan nem szeretik ezt a versenyt, nekem sikerült egy olyan szuper csapattal indulnom, hogy ki nem hagynám semmi pénzért. Tavaly családdal együtt mentünk le, idén hála férjecskémnek és a csodás nagyszülőknek, egyedül mentem és így még inkább részese lehettem az “őrületnek”. A társaságunk annyira kinőtt, hogy három csapattal indultunk.

 

 

Ez a verseny nekem nem csak arról szól, hogy én milyen időt teljesítek.

 

Ez a verseny nekünk egy csodás együtt töltött időszak, ahol a csapatokból mindenki mindent megtesz a másikért és folyamatos kontaktban, családként mozgunk. Büszke vagyok rá, hogy most is a részese lehettem és a három csapatból egyik már ultrafutó csapatként indult.

 

Melyik volt a legnehezebb szakasz?

 

Több szakasz is adódhat UB közben ami nehéz, az emelkedőktől elkezdve a monotonitáson keresztül sok minden jöhet amivel meg kell küzdeni. Idén a legnehezebb talán az állandó nagyon erős szél volt, az éjszaka futóknak mellé egy kemény vihar, nekem pedig a legvégső szakasz 2×1 óra alvás után.

Emlékszem végig mondogattam magamban:

“csak meg ne állj Ági, a lábad bírja csak az elméd fáradt. Jobb bal jobb bal”

 

 

Nóritól is megkérdeztem és érdekelne a Te tapasztalatod:: a futás segít a mindennapi élet nehézségeit legyőzni és a munkád során tudsz hasznosítani bármit, amit a futás közben tanultál?

 

A sport számomra a legjobb stresszlevezető. Teljesen kikapcsol az agyam. Amikor elkezdek futni még cikáznak a gondolataim ide oda, kiveszekszem magamból a dolgokat, majd egyszer csak azt veszem észre, hogy csend van. Nem csak körülöttem, de a fejemben is. A gondolatok kitisztulnak és átveszi uralmát a nyugodtság.

 

A munkában és alapból az élet más területein is rengeteget ad ez nekem.

 

A legfontosabbak talán a türelem és a kitartás.

 

És végezetül: mit tanácsolsz azoknak az anyukáknak és nőknek, akik korábban soha nem mozogtak?

Hogyan álljanak neki? Hogyan találják meg a motivációt a mindennapos mozgáshoz?

 

Elkezdeni mindig a legnehezebb. Ha van rá mód én azt javaslom keressenek egy támogató közösséget, amiben jól érzik magukat. Utána a többi már jön magától.

 

A sport is függőséget okoz.

 

Számomra most már a legnagyobb motiváció, hogy mind a két gyermekem szeret mozogni. Ha otthon tornázom ők is azonnal beállnak. Nekem ez óriási löketet ad, hogy azt lássák tőlem, hogy a mozgás fontos és közben élvezetes dolog.

 

 

Válaszok és fotók: Dodek Ágnes

Ágitól is sokat tanulhatunk.

• Szeretnénk mozogni, de kicsik a gyerekek? Nincs, aki vigyázna rájuk? Ez nem lehet kifogás! Fuss babakocsival vagy iratkozz be egy babával végezhető edzésre (pl. a Maminbaba). De ha nem szeretnél otthonról kimozdulni, akkor a YouTube-on is rengeteg fitnessvideó található, amit gyerekekkel végeznek.
• Nincs futóbabakocsid? Nem szeretnél rá költeni, mert lehet, hogy mégsem jön be neked ez a fajta mozgásfajta? Bérelhetsz egyet a Fuss Babakocsival Egyesülettől(fussbabakocsival.hu).
• Egyszerűen úgy érzed, hogy nincs időd sportolni? Elég kicsivel korábban felkelni reggel!
• Ha úgy érzed már nem megy? Emlékezzetek, hogy ő mit mondott: “csak meg ne állj Ági, a lábad bírja csak az elméd fáradt. Jobb bal jobb bal”.
• Egyedül nem vagy túl motivált? Keress egy támogató közösséget! Csapatban sokkal jobban megy a sport is!

 

Megtudtam-e mi a “titok”?

 

Igen. Nem rinyálni kell és sorolni a problémákat és a nehezítő tényezőket, hanem megoldásokat kell keresni. Nem kötelező hajnalban futni, úszni, ha valaki este aktívabb, de nem mondjuk, hogy nincs rá idő! Ha ezek a kisgyermekes anyukák munka, család, tanulás és hobbi mellett találnak rá időt, akkor ez nekünk is menni fog!

 

Minden kezdet nehéz, de ha egyszer nekiállsz és kitartasz az első időkben, akkor a sport tényleg függőséget okoz!

 

Nem a kifogásokat kell szajkózni, hanem erőt kell vennünk magunkon. Kilépni az ördögi körből. Ahogyan januárban is írtam:

“Megfigyeltem, hogy sokkal jobban vagyok, ha mozgok, tornázok valamit. Kevésbé vagyok fáradt is. Viszont ez egy ördögi kör: fáradtnak érzem magam, ezért nem állok neki, pedig ha nekiállnék, akkor sokkal kevésbé lennék az.”

 

A lényeg a kitartás. Az élet minden területén.

 

 

Nem mondom, hogy nem vagyok betojva a szeptemberi kihívástól, de szerencsére lehet indulni párban is, sőt 4 fős csapatban. 5-6 km nem a világ vége, ha pedig összeszedem magam, akkor meg megyünk párban a középsőmmel. Ha ő 12 évesen simán lefut 10-11 km-t, akkor én hogy a fenébe ne 😀

 

Keljetek fel a karosszékből és induljatok neki Ti is!

 

Ha már csak sétáltok egyet, akkor is többet tesztek az egészségetekért, mint azok, akik folytatják a facebookozást!

 

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm ha megosztod és nyomsz egy tetszik gombot is vagy itt, vagy a facebook oldalunkra!