Kőleves

Biztosan ismeritek „A kőleves” című magyar népmesét. Ha mégsem, akkor körvonalakban elmesélem (majd azt is elmondom, hogy miért):

Hol volt, hol nem volt, élt egy szegény legény, aki egy szép napon elhatározta, vándorútra indul. Ment mindenfelé, rongyosan és egyre éhesebben, de sehol nem kínálták meg, hol a kutyát uszították rá, hol pedig szóba se álltak vele, ha bezörgetett. Akkor aztán elgondolkodott: “Ha már isten vendégszeretetből nem osztogatott sokat errefelé, talán észből sem volt olyan bőkezű.”

 

Lényeg a lényeg, hogy fogott egy követ, és bement egy öregasszony házába, enni kért, de persze megint elutasításra talált. Akkor aztán csak annyit kért, hogy kaphatna-e egy fazekat, mert van nála egy kő, amiből finom leveset tudna főzni. Erre persze az öregasszony kíváncsi lett, hogy hogyan lehet kőből levest főzni, és adott is fazekat, vizet, a tűzhelyet.

 

Kavargatta, kavargatta a legény a „levesét”, szakértően kóstolgatta, majd hümmögött, hogy egy kis só jó lenne még bele, mire pattant is az öregasszony, hogy van az neki! Ezután még kért egy kis zsírt, kolbászt, majd sárgarépát, petrezselymet, pityókát, és mikor megkóstoltatta az asszonnyal, az meg nem győzött ámuldozni, hogy milyen finom levest lehet kőből főzni, hogy  még rizst is adott a kőlevesbe.

 

Annyira megtetszett neki a kő, hogy bizony a végén 100 Ft-ért meg is vette a legénytől!

 

 

 

De hogy miért is meséltem el ezt a történetet?

 

Van egy másik tanulsága is, az emberi ostobaságon túl, aminek sokszor nagy használt veszem én is. Pár évvel ezelőtt csatlakoztam egy fórumhoz, mikor a legkisebb gyermekemmel voltam várandós. Ezen a fórumon nagyon sok mindent tanultam (főleg a környezettudatosság témájában), és az egyik kedvenc topikom „kényszerűségből” a „Kőleves.Avagy hogyan éljük túl a hónap végét(is)” lett.

 

Rengeteg ötletet osztottunk meg egymással ott, hogy:

 

• hogyan lehet a szinte semmiből vacsorát varázsolni az asztalra a hónap végén is, attól függően, hogy mit találunk még a hűtőben, kamrában.

 

• Hogy oldjuk meg, hogy változatosan együnk, szinte fillérekből, hogyan lehet spórolni az étkezésen úgy, hogy egyrészt a családtagok ne vegyék észre, de a minőség rovására se menjen.

 

• Hogyan lehet a legvirtuózabban kezelni a pénzügyeket, véget vetni a pazarlásnak, mit hol érdemes vásárolni, de rengeteg más ötlet is felmerült a háztartási dolgokkal kapcsolatban.

 

 

Azóta a „kőleveses” kifejezés a mindennapjaink részévé vált

 

…akkor is, amikor épp nem kellett nagyon meghúzni a nadrágszíjat, mert minek pazaroljunk olyan dolgokkal, amiket meg lehet oldani költséghatékonyabban is. Az így megtakarított pénzből másra lehet költeni, például élményekre a családdal, aminek sokkal több értelme van, mint kiszórni az ablakon a pénzt esetleg olyan ételekre, amit aztán kidobunk a kukába, vagy lehúzni a Wc-n (értse mindenki úgy, ahogy akarja 😀 de én most a vízpazarlásra gondoltam).

Forrás itt, a kép forrása itt.